Az irodalomterápiáról

A szó gyógyít.

Az olvasott, hallott, kimondott szónak varázsereje van. Biztosan tapasztaltad már, hogy egy verssor, a kedvenc dalszöveged vagy egy regényhős olyasmit fejezett ki, ami akkor és ott pont neked, rólad, hozzád szólt. Vagy átélted, amikor a naplód bejegyzésében vagy baráti beszélgetésben a leírt vagy kimondott, meghallgatott szó megkönnyebbülést hozott.

Az irodalomterápia hatása és ereje ebben a közös tapasztalatunkban rejlik: a szövegek megszólítanak. Kérdeznek, inspirálnak, rezonálnak ránk, változásra sarkallnak, néha válaszokat is sejtetnek. Beemelnek minket azokba az egyetemes emberi élményekbe, amik régi-régi korok óta és ma is foglalkoztatnak mindenkit.

Az irodalomterápia vagy más néven biblioterápia (biblion: könyv és therapeia: gyógyítás, kísérés szavakból) a művészetterápiák egyik ága: olyan személyiségfejlesztő, önismereti módszer, amely irodalmi művekből kiindulva, irányított kérdésekkel segít a résztvevőknek önismeretük fejlesztésében. A csoportos vagy egyéni foglalkozás keretében egy előre kiválasztott szöveg (vers, mese, novella vagy dalszöveg) alapján járunk körül egy-egy fontos témát, és különleges gyakorlatok, például kreatív írás, rajzolás, páros és csoportos megosztás segítségével valamint a csoporttagok visszajelzésének, nézőpontjának megismerésével juthatunk mélyebb önismeretre. A műalkotások kiváltotta katarzis, a felismerés, megértés és belátás segíthet új utakat találnunk.

A foglalkozások 90 vagy 120 percesek és felépítésük mindig hasonló:

• nyitókör, megérkezés;
  
• az adott foglalkozás témájára ráhangoló játék vagy gyakorlat;
  
• a kiválasztott szöveg elolvasása;
  
• először szöveg- majd személyközpontú beszélgetés;
  
• a témához kapcsolódó önismereti feladat (írás, rajzolás, montázskészítés vagy közös alkotás);
  
• megosztás, visszajelzés;
  
• zárókör.

Az irodalomterápiás csoporton való részvételhez egyáltalán nem szükséges az irodalomban jártasnak, olvasottnak vagy "művészléleknek" lenni, csak kíváncsinak saját magunk felfedezésére.

A csoport elfogadó, megerősítő légkörű,  a megnyilvánulások a kölcsönös tiszteleten alapulnak és önkéntesek, semmi sem kötelező.

A csoportok zárt csoportként működnek, ami azt jelenti, hogy időközben már nem lehet új tagoknak bekapcsolódni, illetve ideális, ha minden csoporttag végig részt tud venni a folyamatban. Így létrejön egy támogató kis közösség, amely végigkísérheti tagjainak folyamatait.