Amit lehet, hogy megkérdeznél, mielőtt belevágsz

Nem. :-) A részvételhez nincs szükség sem olvasottságra, sem az irodalomban való jártasságra, sem művészi vénára. Egyes egyedül kíváncsiságra magad és a többiek felé és az új impulzusok iránti nyitottságra.

Mindenkinek, aki szeretne önmagáról gondolkodni és visszajelzéseket kapni, megélni a csoport támogató közegét, új felismerésekre jutni.

• Hogyan zajlik egy irodalomterápiás foglalkozás? 

Nem "kell". :-) A csoportban semmi sem kötelező, bármikor passzolhatsz.

Egyébként eddig mindenkinek sikerült. Még annak a résztvevőnek is, aki előre szólt, hogy ő programozó és "kocka". :-) Sőt. Meglepő és csodálatos képességek kerültek felszínre.

Természetesen itt például vers alatt nem szigorú rímekbe szedett, kötött formájú szöveget kell érteni. Lehet például három egymás alá írt szó is, ami számodra jelentőséggel bír.

Nagyon fontos, hogy kizárólag saját magunk számára alkotunk. A lényeg az, hogy neked mondjon valamit az a néhány sor. Senki nem fog róla bírálatot írni. :-)

• Fel is kell majd olvasnom?

Amikor felolvassuk a szövegeinket, akkor azáltal, hogy hangosan kimondjuk a számunkra fontos szavakat, illetve ahogy azok rezonálnak a csoporttagokban, többletjelentések, felismerések adódhatnak hozzájuk. Sokat profitálhatunk egymás írásaiból is. De az is teljesen rendben van, ha éppen nem akarod megosztani a többiekkel, amit írtál.

• Tartok attól, hogy rajzolni is kell...
  

Ez a leggyakoribb félelem, amivel a jelentkezők részéről találkozom, az iskolai rajzórai emlékek hatása. Azzal tudlak megnyugtatni, amit az írásnál is kifejtettem. A csoportokon születő alkotásaink üzenetek magunktól, magunkról, magunknak. Nem festőiskola vagyunk. :-)

Ennek a gátnak az oldására egyébként néha végzünk lazító, felszabadító gyakorlatokat zsírkrétával a foglalkozások elején. Sokszor dolgozunk nagy csomagolópapírra is, közösen.