Szokatlanul forró nap volt. Az izzadság az asszony szemébe folyt, amikor letette a nehéz bevásárlótáskákat az ajtó elé. Felnézett, hogy a kulcsot a zárba illessze, amikor egy árnyék vetült a kezére. Ahogy megfordult, egy tiszta, kék szempárt pillantott meg.
Kellene egyszer írnom a múlt keddről
Élt az erdőben, a patakparton sok más társával együtt egy öreg tölgy. Mind megtermett, tiszteletreméltó fák, vastag, egyenes derékkal, messzire felfelé terjesztett karokkal. De az ő ágai nem a magasba nyúltak. A víz fölé hajoltak, és hallgatták, csak hallgatták naphosszat a patak zenéjét, figyelték fényeit, követték iramodását… Egészen addig, amíg...