Visszajelzések

Az órák minden percére szívesen emlékszem. De talán legeslegjobban arra emlékszem szívesen, amikor a verseket/történet-befejezéseket/átiratokat/feladatok megoldásait megosztottuk egymással. Ahogy másokat hallgathattam. És ahogy én is megoszthattam anélkül, hogy attól kellett volna tartani, hogy értékelés, okoskodás vagy kritizálás lenne a vége. Nagyon élveztem azt a tapasztalást, amikor csak jöttek a szavak, mint pl. az ajtóknál, és vers lett belőle, pedig nem is akartam. Azt is élveztem, hogy megoszthattam ezeket a gondolatokat. És nem kellett érte bocsánatot kérni vagy feszengeni vagy attól tartani, hogy nem felel meg valamilyen elvárásnak. Ezt a szabadságot csodálatos volt megélni. Azt is nagyon élveztem, ahogy minden alkalom és elköszönés után egy hihetetlen erős hála dolgozott bennem, hogy mindennek részese lehettem veletek.

(Heni)

Minden pillanatra szívesen emlékszem, mert nagyon jó veled/veletek lenni és minden alkalommal sokkal gazdagabb lettem. Minden téma tetszett, magával ragadott és inspirált. Tetszett nagyon, ahogy felépítettél egy-egy foglalkozást. Ami jobb lett volna, ha kimarad? Ilyet nem tudok mondani, mert minden percét élveztem, s ami kicsit nehezebb volt nekem, vagy mélyebben érintett, az is jó, hogy megtörtént velem itt köztetek.

Nehéz volt nekem, amikor egy-egy mesére, versre már az olvasás után rögtön reflektálni kellett. Nekem több időre van szükségem, hogy átszűrjem magamon a hallottakat és ne csak felszínesen válaszoljak a kérdésre.

Izgatottan figyeltem, hogy mikor milyen művet hozol az órára, s hogy azt milyen kontextusba helyezed. Az adott mese több réteg mondanivalót hordoz, de ahogy éppen az óra aspektusát irányítottuk rá, az különösen tetszett.

(Bálint)

Amire legszívesebben emlékszem: Arra a folyamatra, ahogy a mesékkel dolgoztunk. Folytattuk, újat írtunk, lerajzoltuk, varázsmondatot kerestünk benne, ahogy megosztottuk egymással mindezt.

Amit az irodalmi szövegeknek köszönhetek: Segítenek megtalálni az elrejlett kincseket, erőforrásokat és segítőket, művészi módon, de valóságosan.

Amit a csoportnak köszönhetek: Bizalommal telített légkörben, egymást támogatva, egymás sikereinek örülve tudtunk előre haladni.

Egy fontos kérdés, amit megfogalmaztam magamnak: Hogyan tudnék hatékonyabban együttműködni a belső segítőmmel? Illetve hogyan tudnám az irodalomterápia eszközeit megjeleníteni a munkám során?

Egy fontos gondolat: Mindenféle élethelyzetre van valami elrejtve az irodalmi kincsek múzeumában.

(Erzsó)

Köszönöm a kreatív és felszabadító péntek estéket!

(Noémi)

Köszönöm, hogy kimozdítottál a komfortzónámból, és segítettél megérteni, hogy többre vagyok képes.

(Kati)

Köszönöm a sok közös élményt, a sok jó történetet és verset. Kiszínezted az életünket!

(Dóri)